Nem értjük a kutyánkat, miért morog, vagy harap? Talán azért, mert ki van láncolva, vagy védi kölykeit. Az agresszivitásnak több oka lehet.

Területvédő agresszivitás


A területvédő ösztön 6 hónapos kortól a legtöbb kutyánál jelentkezik. Ha a kutyakölyök ezzel kapcsolatban ellenséges érzületet mutat idegenekkel szemben, azt megfelelő szoktatással meg kell szüntetni. Ha a harapás megszokássá válik nála, akkor már nehéz kiirtani. A helytelenül viselkedő kutyát már első tette után meg kell büntetni; ne engedjük, hogy az idő múlásával egyre rosszabbodjon a helyzet. 6 és 9 hónapos kora között a hím kutya már rendszerint felemeli a lábát és vizeletével megjelöli területének kiterjedését. Ne engedjük, hogy az állaton elhatalmasodjon a területvédő hajlam, mert ez túlzott agresszióhoz vezet. Ha az állatot láncra kötjük, ezzel növeljük agresszivitását: szinte mániákusan védelmezi majd azt a területet, ahová kikötöttük. A kutya ösztönös viselkedéséhez tartozik az őrzés és a védelem. A legtöbb apró termetű kutya csak ugat, de a nagyobb állat esetleg rá is támad a behatolóra.

Hímek közötti agresszivitás

A hímek azért marakodnak egymással, hogy eldöntsék, melyikük uralkodik a falka felett. Ha eldől, ki lesz a falkavezér, és kialakul a hierarchia, a marakodás rendszerint abbamarad, s csak akkor kezdődik újra, ha valamelyik állat kihívja a vezért. A nőstények is marakodnak egymással, hím azonban ritkán verekszik nősténnyel, bár megvédi magát, ha a nőstény elvadul.

Fájdalom okozta agresszivitás


A sebesült kutya könnyen harap. Ne feledjük ezt, amikor sebesült kutyát elsősegélyben akarunk részesíteni. Ha a farkára lépünk, ha túl erősen húzzuk meg a fülét vagy véletlenül belerúgunk, a kutya abban a pillanatban beleharap abba, akit ellenségnek tekint. Megbízhatatlanságának oka lehet tályogos fog, fülfájás, fejlődési zavar vagy előrehaladott arthritisz. Bármilyen fájdalom hatására erősödhet a kutya agresszivitása.

Hormonális eredetű agresszivitás

A hím kutya általában nagyobb testű és erősebb, mint a nőstény, rendszerint agresszívebb is, ez részben a hím nemi hormonok hatásának tudható be. Ha a nősténynek hím nemi hormonokat adunk, marakodni kezd, az olyan hímek pedig, amelyeket kasztrálnak vagy női nemi hormonokkal kezelnek, békésebbek lesznek és igyekeznek elkerülni a marakodást.

Jóllehet ritkábban fordul elő, nőstényeknél is erőssé válhat az agresszivitásra való hajlam. Egyes nőstények rendkívül komiszak más nőstényekkel szemben.

Közvetlenül a tüzelés előtt és alatt a nőstényeknél fokozódik az agresszivitás. Különösen igaz ez akkor, ha két vagy több nőstény él egy fedél alatt, de hajlanak arra, hogy a környéken élő többi szukával szemben is ellenségesen viselkedjenek. Ennek a fokozott agresszivitásnak az oka a véráram megnövekedett hormonszintje. Némelykor az ilyen viselkedésen javít a hormonkezelés, az ivartalanítás pedig megszünteti a tüzelési ciklusokat, így kiküszöböli a nőstény hangulati ingadozásait.

A kasztrálás is, amely nem általános gyógyír, határozottan javít az egyes agresszív kutyák viselkedésén. Sajnos, nem segít minden esetben. Mégis azt mondhatjuk, hogy a kasztrálás általában csökkenti az ingerlékenységet, az állat szexualitásának megnyilvánulását, s a vetélkedési hajlamát. Csökkenti az ugatást és a többi kutyával szembeni támadó hajlamot és határozottan csökkenti a lakásba vizelést.

Anyai agresszivitás

Az anyai agresszivitás a kicsinyeit gondozó nőstények ösztönös viselkedése: megvédik kölykeiket minden támadástól, ha kell, az életük árán is.

Pillanatnyi elmezavar okozta agresszivitás

Barátságos, könnyen irányítható és jó modorú állatok egyik pillanatról a másikra minden látható ok nélkül megvadulhatnak és megtámadhatnak valakit. aki a gazda barátja vagy éppen családtag. Ilyenkor az állat nem ismeri meg az ismerős arcokat, tekintete zavaros, távolba néző. Gyakran a nyakánál vagy az arcán támadják meg áldozatukat, utána levertnek és összetörtnek látszanak. Ezek az állatok gyakran jól beilleszkednek a családba, amikor azonban elérik a felnőttkori érettséget (kb. úgy másfél-kétéves koruk táján), váratlan karakterváltozáson esnek át. Jóllehet ez a probléma bármelyik kutyafajtánál jelentkezhet, egyes fajtáknál gyakoribb. Ezek közé tartoznak a bernáthegyiek, a dobermannok, a berni hegyi kutyák és a német juhászkutyák. Jelenleg nem tudjuk kezelni ezt az örökletes problémát.