Mostanában egyre-másra látnak napvilágot a kedvtelésből tartott háziállatok gyógyító hatásával foglalkozó újságcikkek, amelyekben rendszerint külföldi példákra hivatkoznak, hiszen Magyarországon egyelőre csak magányos harcosai vannak az ilyesfajta „gyógymód” elterjesztésének. Az ÁNTSZ pedig – fertőzésveszélyre hivatkozva – keményen ellenáll a próbálkozásoknak – olvashatni e cikkekben. Mi az igazság? Ennek jártunk utána a pszichiáter, a gyermekgyógyász és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal véleményét kérve.

Prof. dr. Lipcsey Attila, a János Kórház pszichiátriájának vezetője: A legmesszebbmenően egyetértek azzal, hogy a kedvenc háziállatok – és nem csak az ebek, hanem bármilyen kedvtelésből tartott jószág – jelenléte környezetünkben jó hatással van a közérzetünkre, az érzelmi állapotunkra. Sőt, több, mint terápia. Azokról a biológiai lényekről van szó, amelyek a domesztifikálódás következtében az évezredek, évtizedek során az embereket körülvették. Mindenkinek megvolt a maga funkciója: a sertéseket a táplálkozásra domesztifikálták, a lovakat elsősorban az ember munkájának segítésére. A kutya és az ember között rendkívül szoros kapcsolat és együttműködés alakult ki. A kutya az embert, az ember a kutyát rengeteg mindenben tudja támogatni. A kutyában hihetetlenül sok szeretet van. Nekem kettő van, promenád mischungok, azaz sétatéri keverékek, s pszichiáterként és kutyatulajdonosként is azt gondolom, hogy a velük való kapcsolatnak nagyon sok pszichés vetülete van. S ez több is, mint terapeutikus lehetőség, tekintettel arra, hogy ember és állat e viszonyában – oda-vissza – rendszeresen pozitív hozzáállást produkál. És ez mindennapi tréning. A kutyának is, az embernek is. Az együttélés pozitív elemeit hozza előtérbe. Ezek a kis élőlények azt is meghálálják, ha az embernek egy-egy feszített napon csak négy-öt perce van rájuk. Nekik ennyi is elég a nap 24 órájából. És ez az elégedettség a visszacsatolódás kapcsán rögtön megjelenik az emberben is.

Természetes, hogy a közegészségügyi szolgálatoknak, az ÁNTSZ-nek vannak jogos – hangsúlyozom: jogos – kritikai ellenvetései. A kutyával és egyéb háziállattal a túlzott mértékű szoros kapcsolatot, a puszilgatást, az orvos természetesen tiltja, mert egészen más baktérium-, vírus- és egyéb flórával rendelkeznek, mint az ember.

A terápiás lehetőségen túlmenően azt mondhatom, hogy a kedvencek tartásának mintegy prevenciós jelentősége is van, mert jó irányba hangolja be az emberek pszichés tónusát. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy embernek – egy társadalomnak – a pszichés tónusa a béka alatt van-e, vagy a háziállatokkal való pozitív kommunikálás következtében eleve sokkal jobb szintről indul. IIyen szempontból is rendkívüli jelentősége van.

– Engedjük be őket kórházakba, gyerekekhez, öregek otthonába is?

– Nos, itt ketté kell választani a dolgot. A kórházi terápiát illetően, sarkalatos a véleményem: műtéteknél, sebészeti, urológiai, fül-orr-gégészeti osztályokon minden körülmények között negatív az álláspontom, ott nem látom a terápiás lehetőségét. Másrészt viszont, Magyarországon nem ismert fogalom a nursery home, de külföldön gyermekközösségekben is, idős korúak szociális otthonában is tartanak háziállatokat, megfelelő higiénés körülmények között. S ez az adott kisebb vagy nagyobb kollektíva emocionális, pszichikai, érzelmi gondolkozását mindenképpen pozitívan befolyásolja. Még az állatkertbe járás is optimális a gyerekeknek, és ott sem gondolunk a fertőzésveszélyre, annak ellenére, hogy nem csak a zsiráffal meg a vízilóval találkoznak, hanem a dögevő hiénával is. Az állatkert látogatása a világ megismerése, a tapasztalás szempontjából is előnyös.

Prof. dr. Czinner Antal, a Heim Pál Kórház tudományos igazgatója, a HIETE I. Gyermekgyógyászati Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára:

Azzal én is maximálisan egyetértek, hogy a gyerekekre rendkívül jó pszichés hatással van a környezetében élő kutya vagy egyéb háziállat. Bár szomorú, de előfordul, hogy egy gyerek egy adott életkorban mélyebb és jobb viszonyban van egy háziállattal, mint az emberi környezetével. Ám a mai magyar egészségügyi viszonyok között semmi esetre sem helyeslem állatok bevitelét kórházakba, mert csak újabb fertőzésforrást jelentenének. A nyugati kórházakban egészen más kép fogadja az embert, mint idehaza.

A gyerekeknél lényeges, hogy a csupa fehér helyett a kórház az otthonához hasonlítson. Ehhez, főleg a lábadozási periódusban hozzájárulhat a mama, a papa jelenléte és a megszokott játékai mellett a kedvenc kutyája is. Nagyon jól el tudom képzelni, hogy egy nem allergiás gyerek a kórteremben egy kutyával gyógyuljon. Ez azonban a zsúfolt magyar kórházakban e pillanatban illúzió. Nem vitás, hogy egy pszichiátrián jót tesz a gyerek gyógyulásának egy állat, melytől feltétlen szeretetet kap, s ez nagyon hasznos lehet a számára.

Dr. Vass Ádám, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Járványügyi Főosztályának vezetője, maga is állatbarát és egy samoyede kutya gazdája. Határozott véleménye: kutya vagy egyéb állat semmilyen körülmények között nem való kórházba, egészségügyi intézménybe. A főorvos idézi a „köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységről” szóló, 1/1986. (II.21.) ÉVM-EÜM együttes rendelet 13. paragrafusának 1. bekezdését: „élelmiszer és vendéglátó üzemekbe, üzletekbe, helyiségekbe, szórakozóhelyekre, játszóterekre, egészségügyi intézményebe, bölcsődékbe, óvodákba, iskolákba, strandokra ebeket – az üzemeltető által meghatározott feltételek mellett, a vakvezető kutya kivételével – még pórázon sem szabad bevinni.” Fentiekből kitűnik, hogy nem az ÁNTSZ „szigorú tilalmáról”, hanem két minisztérium együttes rendeletéről van szó, amely szakértők véleménye alapján született, s melynek a tisztiorvosi szolgálat csak végrehajtója.

Ha igaz az az állítás, hogy Angliában beengednek kutyákat kórházakban kezelt gyerekekhez – folytatja a főorvos –, ezt még akkor sem tartom veszélytelennek, ha egyágyas kórterembe, bakteriológiailag levizsgált, fertőtlenített kutyát visznek be, mert még ez sem jelent biztonságot. Ez a „mozgalom” a mai magyarországi kórházi helyzetben elképzelhetetlen. És megkérdezném: ha nem lenne egészségügyi akadálya a kutyák kórházba bevitelének, vajon mit szólnának a betegtársak szülei? Hiszen a mi intézményeinkre nem az egyágyas szobák a jellemzők. A magyarországi kórházhigiénés színvonal „kutyák nélkül is” hagy kívánnivalókat maga után, nem beszélve az emberek egy részének fegyelmezetlenségéről, akik nem egyszer akár lázasan, náthásan mennek beteglátogatóba. Elismerem, hogy a gyerekek számára a hospitalizáció igen nehéz, de az állatok bevitelét – azt gondolom –, a szülők gyakoribb kórházi jelenléte pótolhatja. Erre most már az új egészségügyi törvény is több lehetőséget ad.